Rövid szösszenet

Egyszerre.

Melegem van és fázom is.
Egyszerre. 
Tán fűt a szerelem?
Ha fűt is, akkor miért van az,
Hogy amikor hajamba túrsz,
Amikor magadhoz szorítva, 
Szorosan összebújva, 
Kezeddel gyöngéden, lassan, 
És kissé félénken, talán még bátortalanul
Simítasz a hátamon végig.
A hideg ráz ki. 
A hideg ráz ki, de ugyanakkor
Mintha hatalmas tűz gyúlna ki bennem. 
Perzsel belülről, érzem, hogy pirulok,
Te meg pajkosan nevetsz, 
Tudod, hogy újfent miattad pirulok.
Melegem van. És fázom is. 
Egyszerre. 
Mennyi érzelem, 
Mennyi szenvedély,
Leírhatatlan érzések, 
Amelyek bennem most oly erősek,
Hogy szavakkal elmondani nem lehet,
Hogy mennyire szeretlek. 

(2017. 10. 30.)

Sziasztok!
Ma részt vettem az iskolánkban indított irodalmi kör első gyűlésén. Nem voltunk sokan, de kellemes volt ebben a társaságban beszélgetni kicsit arról, hogy ki mit ír, miért ír.
Én a versekkel nem igazán próbálkoztam, valahogy sosem sikerült befejeznem őket, vagy nem tartottam elég jónak, hogy dolgozzak még velük. Pedig olvasni nagyon szívesen olvasom őket, néhány vers annyira meg tud érinteni. De a ma délután meghozta a kedvem, hogy újfent megpróbáljam. Így leültem a füzettel, s annyira görcsösen próbáltam alkotni egyet, hogy abból az első hat sorból hat átfirkált és valószínűleg hasznavehetetlen hat sor lett. Egyébként az a hat sor a bizalomról szólt. Végül félreraktam a füzetet, s aludtam egyet. Most este meg elkapott valami. Nem tudom pontosan, talán ilyen az, amikor megszáll az ihlet, de írni kezdtem ezt a verset. S ez könnyedén ment. Nem volt benne semmi erőltetett. Talán azért mert szívből szól.
Remélem elnyeri tetszéseteket! Bátran fejezzétek ki a véleményeteket hozzászólásban, az építő kritika híve vagyok. :)

Hamarosan jelentkezem!

Addig is ölelek mindenkit! :)